The Little Prince(ss)

Sziasztok!

Mindenek előtt szeretném leírni, milyen jó érzés volt megírni egy fanfictiont. Már rengeteget elkezdtem, de nem publikáltam, és be sem fejeztem, vagy egyszerűen csak meguntam, nem érdekelt már. Ezzel azonban valamiért mást volt: holott nem volt hosszú, az alapsztori viszonylag sablon, az események néhány helyen pedig össze vannak kuszálva. Talán nem is ezt a történetet éreztem magamhoz a legközelebb, viszont azzal az irománnyal, amivel eredetileg fel akartam villanni egy baleset folyamán teljesen eltűnt.

De miért beszéljek arról, ha mégis itt van most nekünk a The Little Princess, amiről a mai napon – az epilógus közzététele után nem sokkal – tényeket szeretnék írni, érdekességeket, amik esetleg érdekelhetnek titeket is. Na, akkor kezdjünk is bele!

○        Az alaptörténetet tulajdonképpen az iskolából hazafelé találtam ki, mert aznap tényleg nagyon felidegesített a matektanárom, meg én is őt, és miközben az otthonom felé caplattam – egyedül –, azon kattogott az agyam, hogy hogyan kéne levezetnem a stresszt. Dühös voltam attól, hogy még mindemellett rengeteg házi feladatom is maradt, tanulnom kellett másnapra, és a többi tipikus diákgondok.

○       A történetet 2016. április hetedikétől június tizenhetedikéig írtam.

○       Már a sztori legelején tudtam, hogy BamBam el fog tűnni, és a végén JaeBummal hozza össze Magenát a sors.

○         Gondolom az egyértelműnek tűnt, hogy a fanfictionnek köze van a Kis Herceghez, azonban emellett még az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek is ihletet adott – leginkább BamBam személyiségéhez, kis százalékban a Jégviráglányok, plusz még meg kell jegyezni, hogy a löketet a Kis Herceg meseváltozata segítette elő (mikor a repülőgéppropeller lyukat üt a kerítésbe).

○         Sokat töprengtem azon, hogy közzétegyem-e ezt az egészet.

○         Magena rengeteg dologban hasonlít rám.

○         A főszereplő osztálytársainak a neveit azért rövidítettem le csupán a keresztnevük kezdőbetűjére, mert nem akartam új karaktereket formázni, ezért az én évfolyamtársaim neveit használtam, és a személyiségeiket sem írtam át.

○         Rebkát a legjobb barátnőm ihlette, bár nem szerepelt túl sokat.

○         Igazság szerint szerettem volna kezdeni valamit a propellerrel, de ez elmaradt.

○         Helyszínnek azért választottam Ausztráliát (azon belül pedig Darwint és az McKinlay Street-et), mert sokkal kényelmesebben éreztem magam, ha egy olyan helyre kalauzolhatom el az olvasókat, ahol esetleg még nem voltak, illetve maga Ausztrália környezete, hangulata és növényvilága is szimpatikus volt egy ilyen történethez.

○         Apukám tényleg szokott nekem kis leveleket írni, és anyukám is külföldön dolgozik. :)

○         A dalokat a blogra még kb. a nyolcadik fejezet írásakor találtam meg, és azonnal beléjük szerettem. A kedvencem az Arctic, erre írtam az utolsó részt is.

○         Roy karakterét az egyik ismerősömről mintáztam, aki ugyan egész életemben mellettem van/volt, de sosem tudtam eldönteni, hogy a társasága kellemes-e, vagy inkább taszító.

○         A zene az egyik építőeleme a sztorinak, ez pedig azért van, mert én is nagyon közel érzem magamhoz a művészeteket, illetve szeptembertől én is ilyen szakra megyek a középiskolában. c:

○         Aznap, mikor elkezdtem a történetet, és túl ideges voltam, akkor kimentem a kertünkbe, leültem egy pokrócra, és szórakoztam a macskáimmal az áprilisi tűző napon, mint ahogy Magena az első fejezetben.

○         A kedvenc édességem a Tic-Tac.

○         Mindig nézem a csillagokat, és az az egyik álmom, hogy valaki olyannal bámulhassam egyszer az esti eget, aki ugyanúgy gondolkodik az univerzumról, mint ahogy én.

○         Utolsó ilyen tény még a fanficről/rólam (kicsit személyesbe ment át az egész:D), ez pedig az, hogy a való életben is Bambinak hívom BamBamet.

Tehát, most, hogy a végére értünk, csak meg akarom köszönni, hogy velem voltatok, köszönöm a hosszú kommenteket, és remélem, hogy még hasonló irományokkal tudok előrukkolni nektek.

Jazzlyn ♥